2010. október 25., hétfő

ANBB: Mimikry (2010)

Alva Noto és Blixa Bargeld közös projektje 2007. szeptemberéig nyúlik vissza, San Franciscoban ekkor léptek fel először együtt. Az albumon hallható recept elég egyszerű, Carsten Nicolai szolgáltatja a minimal/glitch beateket, soft-noise-t meg amiket megszokhattunk már tőle, erre énekel az Einstürzende Neubauten karizmatikus frontembere általában anyanyelvén, németül, de vannak angol szövegrészletek is. Ja, és a Mimikry tartalmaz egy zseniális Harry Nilsson feldolgozást is.

Brian Eno: Small Craft on a Milk Sea (2010)

Brian Eno a Warpnál (japán kiadás). Részletek.

2010. október 22., péntek

Krieg: The Isolationist (2010)

Két éves pihenő után Lord Imperial és Joseph Van Fossen 2007-ben újjáalakította a Krieget. Tavaly már hallhattunk egy Caïnával megosztott minialbumot; az azon hallható Photographs from the Asylum átdolgozott verziója felkerült a hivatalosan 26-án megjelenő The Isolationistre is. A felvételen amúgy a leviathanos Wrest basszusjátéka hallható. Interjú. Tegyétek a dolgotokat.

2010. október 20., szerda

Dispirit: Rehearsal at Oboroten (2010)

John Gossard post/drone/doom metal kirándulásai (Asunder, The Gault) után elővette ezt a régi projektjét, és visszatért a black metalhoz. A két számos, kb. fél órás demó kazettán hallható zenét adott dolog a Weaklinghez hasonlítani. A Dispirit a Dead as Dreamshez képest kevésbé karcosan szól, a DSBM-ben utazó előadók gyakori pincehangzásával operál, és egyfajta lassabb, doomosabb black metalt játszik. Kevésbé réteges, váratlan fordulatoktól mentes, egyenletes zenével van dolgunk. A dobok alig hallhatóan, a háttérben szólnak, a riffek monotóniája által keltett hipnotikus hatás viszont sikeres, és gyönyörködhetünk néhány fantasztikus gitárszólóban is. Annak ellenére, hogy ez csak egy próbatermi demó, az év legjobb BM kiadványai közt a helye. Belehallgatni itt tudsz.

2010. október 19., kedd

The High Confessions: Turning Lead into Gold with the High Confessions (2010)

(link removed)

A The High Confessions a Sonic Youth dobosának, Steve Shelleynek a szupercsapata. Maga köré gyűjtötte az egy időben a ministrys Al Jourgensennel pörgő Chris Connellyt, a chicagói doomster Sanford Parkert (Buried at Sea, Minsk) és a white/lightos Jeremy Lemost. Az albumon hallható zene viszont igazából egyik zenekarra sem hasonlít. Alapvetően retro-ipari zenébe hajló, a kísérletezős és a pszichedelikus metszőpontjánál elhelyezkedő szellős ambient rockot játszanak. Shelley krautrockos tribal témákat dobol, erre jönnek Jeremy Lemos szolidan búgó drone betétjei, Sanford Parker pedig gitárján visszafogottan pengeti ugyanazokat hangokat. A repetitív, hipnotikus zenéé a főszerep, de azért Chris Connelly hangja is feltűnik hol spoken worddal, hol pedig énekelget, néha David Bowie-ra vagy karcosabb formájában Trent Reznorra emlékeztetve. Erősen ajánlott.

2010. október 18., hétfő

Nightbringer: Apocalypse Sun (2010)

A kolorádói Nightbringer az egyre unalmasabb USBM színtér egyik üdvöskéje. A zenekar ugyan nem ma alakult, de köztudatba igazából a 2008-ban megjelent, az okkult black metalba új életet lehelő Death and the Black Workkal került. Idén, a debüthöz hasonlóan, egy tematikus monstre anyaggal jelentkeztek, és szerencsére az Apocalypse Sun beváltja a hozzá fűzött reményeket. Az okos riffek és dalszerkezetek az újdonság erejével hatnak, nagyszerű arányérzékkel keverik a hömpölygő riffelést és tremolózást az agresszív, svéd black metalra jellemző gyors témákkal és lassabb kiállásokkal. Velük kapcsolatban általában a Darkspace-t, a Deathspell Omegát vagy éppen a Funeral Mistet szokták emlegetni, véleményem szerint azonban ezt a technikás játék és a hangulatteremtés határán való egyensúlyozást és zeneileg hasonló felfogást a szintén kolorádói Cobalt albumain tapasztalhatunk, ha gondolatiságban nincs is túl sok közük egymáshoz.

2010. október 17., vasárnap

Drunkdriver: Drunkdriver (2010)

Úgy alakult, hogy a Drunkdriver munkásságát az első kazettájuk óta nyomon követem. Lépésről lépésre lettek egyre harapósabbak és kifejezőbbek; azonban hiába a jó koncepció, a My Chinese Sister valamint az azt követő Born Pregnant LP igazi ereje is elveszett az értékelhetetlen produkciós munka közepette. Most itt az új, és sajnálatos módon egyben utolsó DD lemez, ami szintén nagyon zajos, torz punkot tartalmaz gitárgerjedésekbe merülő ultraprimitív témákkal, abszolút elmebeteg vokalizálással, de a korábbiakhoz képest egy hajszálnyival precízebb játék és befogadhatóbb hangzás kihozta a dalokból a vadállatot; szóval a new yorki trió ezúttal rendesen kiköszörülte a csorbát. Ha mond neked valamit az, hogy Billy Bao, Drunks with Guns vagy Homostupids, akkor számodra kötelező ez is.

2010. október 16., szombat

Pan Sonic: Gravitoni (2010)

Az a hír járja, hogy a Gravitoni az utolsó Pan Sonic album; Mika Vainio és Ilpo Väisänen a jövőben inkább saját szólóanyagaikra fognak koncentrálni. Sajnálatos fejlemény, az album mindenesetre méltó lezárása a bő másfél évtizedes életműnek.

Alva Noto: For 2 (2010)

Négy évvel ezelőtt már megjelent egy Alva Noto válogatás For címmel, most itt a második rész. A For 2 az elmúlt hét évben íródott, eddig meg nem jelent dalokat tartalmaz. További részletek itt.

2010. október 13., szerda

Arson Anthem: Insecurity Notoriety (2010)

A Superjoint Ritual ugyan feloszlott, de Phil Anselmonak nem szűnt meg az az igénye, hogy a nyolcvanas években gyökeredző agresszív hardcoret játsszon. Összedugta a fejét az Eyehategod énekesével, Mike Williamsszel, hozzájuk csatlakozott Hank Williams III, aki már a Superjointban is együtt tolta Anselmóval, meg egy Collin Yeo nevű pofa New Orleansból, gondolom régi haver lehet. 2008-ban kiadtak már egy ígéretes, tíz perc körüli kislemezt, és most itt a folytatás, ami várakozáson felül teljesít. A produkció ezúttal is abszolút lo-fi, és DIY elveket követ, a zene nem kevésbé energikus, agresszív vagy kaotikus, azonban a bemutatkozó EP-hez képest Mike W. vokalizálása változatosabb és kifejezőbb lett, Anselmo gitárjátéka kevésbé maszatolós, a riffjeibe pedig itt-ott visszatértek a southern ízek. Collin Yeo ugyan kb. tíz évvel fiatalabb a többieknél, ennek ellenére teljesen egy hullámhosszon mozog velük, mélyen morgó, pusztító basszusjátéka sokat dob az amúgy is horzsoló riffeken, Hank III pedig, aki egyébként gitáros, teljesen elvárt szinten pakolja a crust hc alapokat. Ötből öt.

2010. október 12., kedd

2010. október 11., hétfő

De Magia Veterum: In Conspectu Divinae Majestatis EP (2010)

A blog igyekszik nyomon követni Mories minden projektjét, a kíméletlen és kaotikus avant-black metalt játszó De Magia Veterum azonban eddig csak említés szintjén szerepelt itt. A tavalyi Midgal Bavel elsöprő kegyetlenségét ezen a kislemezen nem sikerült megismételni, de azért néhány hallgatást megér a cucc.

Fredrik Ness Sevendal: FNS (2010)

Az oslói Fredrik Ness Sevendalról eddig nem sokat tudtam, pedig a norvég experimentális zenei színtér jónéhány projektjében érdekelt. Amúgy dolgozott többek közt Kawabata Makotóval, C. Spencer Yehvel és Bill Wooddal is. Az egyszerűen csak FNS címre keresztelt album eredetileg 2005-ben jelent meg, amit idén a Miasmah újra kiadott egy bónusz tétellel. Az album savba mártott, az absztrakt dronekraut minimalizmus elveit követő lo-fi freak folkot tartalmaz finoman átitatott pátosszal, akusztikus gitárpengetésekből kibontakozó pszichedelikus révülettel, itt-ott felbukkanó elektronikával, drone-os témákba olvadó torzított gitárral és keleti motívumokkal. Barn Owl, Jasper TX, Six Organs of Admittance, Grails rajongók előre.

2010. október 7., csütörtök

Black Bombaim: Saturdays and Space Travels (2010)

Röviden és velősen fogalmazva, a Black Bombaim Portugália válasza az Earthlessre. A trió bemutatkozó EP-je sem rossz, de az igazi csemegének a Saturdays and Space Travels számít. A két trackre bontott album egy igazi instrumentális heavy psych feelgood jam, a műfaj kedvelői számára kihagyhatatlan alkotás. Ráadásul ingyenesen is letölthető innen.

2010. október 6., szerda

Low Light Situations: Office Romance (2010)

Ez a mindössze száz példányra limitált, alig fél órás kazetta nálam az év meglepetése. A kvartett, akikről amúgy szinte semmit nem árul el a Not Not Fun, alapvetően instrumentális late night jazzt játszik, amelyben nagyszerűen ötvözi a Bohrenre meg úgy általában a noir/doom jazzre jellemző lassan hömpölygő témákat egy erős Twin Peaks/Badalamenti hangulattal, de egyébként egy nüansznyi krautrock hatás is kiérezhető. Nagyon ajánlott cucc.

2010. október 2., szombat

Gnaw Their Tongues: L'arrivée De La Terne Mort Triomphante (2010)

Mories az Aderlating kapcsán már szerepelt a blogon, azonban fő projektjének a Gnaw Their Tongues számít. A L'arrivée... nagy újdonságot nem tartalmaz a korábbi GTT anyagokhoz képest, a holland fickó ezúttal is ontja a koromfekete mizantróp hangulatot és apokaliptikus vízióit. Jó szórakozást!

2010. október 1., péntek

Amon Tobin: Monthly Joints Series (2010)

Link a kommentek közt.

Unearthly Trance: V (2010)

Ez nem a 128 kbps-es, sípolós promo verzió, ami eddig keringett a neten, ez már zsír minőség. Amúgy maga az album is kibaszott jó lett.

2010. augusztus 29., vasárnap

Inhumane Deathcult

To Hell with Your Soul (2007)


On Behalf of Satan (2009)

A finn Inhumane Deathcult még Path of Chaos néven jött létre 2004-ben, azonban két demó után, 2006-ban a névcsere mellett döntöttek. Az együttest kezdetben Xul (Janne Koskivuori - ének) és a Barathrumban is megfordult Niko (itt St. Belial - gitár) alkotta. A demókon még dobgépet használtak, de az első albumot már az a Kobalt dobolta fel, aki megfordult a Baptismnál meg az IC Rexnél is. A To Hell with Your Soulnál maradva, az album nyers megszólalással bír, és true archasító black metalt tartalmaz a korai Immortal és Impaled Nazarene stílusában. A hallgató alig bírja elhinni, hogy manapság lehet még ilyen érzékkel és átéléssel játszani ezt a kilencvenes évek eleji muzsikát. A tavalyi, On Behalf of Satant pedig már egy dobossal és basszusgitárossal kiegészült csapat készítette el, az album pedig egyenes folytatása a debütlemeznek, immár picit tisztább hangzással.

Broken Note: Terminal Static (2009)

A Broken Note alapvetően dubstep és dnb keveréket pakol, de a Terminal Static ennél azért több stíluselemet vonultat fel. A sötét és mocskos zenében kiemelt szerep jut az agresszív, dühöngő basszusokkal ellátott, szokatlan darkstep ritmusoknak, kibelezett dubstep témáknak, de a tizenhárom számos albumon street bass/drill n' bass valamint hardcore és breakcore sajátosságok is akadnak bőven. A londoni duó ezzel a lemezzel mutatkozott be az Ad Noiseamnál, talán ezzel kellett volna kezdeni.

2010. augusztus 28., szombat

Drudkh: Handful of Stars (2010)

Az Autumn Aurora (2004) de főleg Blood in our Wells (Кров у Наших Криницях, 2006) idején az ukrán Drudkh-t a műfaj egyik legjobb együttesének tartottam. A receptjük azóta sem sokat változott, visszaköszönnek a megszokott riffek, előbújik a korábbi lemezeken tapasztalt hangulat, de ez így már a tavalyi Microcosmoson is kevés volt, és 2010-re azt kell mondjam, a zenekar koncepciója megfáradt. Hiába az eddigi legtisztább hangzás és a post-rockosodás (Season of Mist hatása?), Saenkonak ennél merészebbnek kellett volna lennie ahhoz, hogy a Handful of Stars ne fulladjon unalomba.

2010. augusztus 24., kedd

Venetian Snares: My So-Called Life (2010)

Aaron Funk 2010-ben.

Zola Jesus

Poor Sons EP (2008)


Soeur Sewer EP (2008)


New Amsterdam (2009)


The Spoils (2009)


Tsar Bomba EP (2009)


Burial Hex / Zola Jesus: Untitled (2009)


LA Vampires meets Zola Jesus (2010)


Stridulum EP (2010)


Stridulum II (2010)

Zola Jesus aka Nika Roza Danilova egy mindössze huszonegy éves phoenixi zenészlány. A New Amsterdamon és a The Spoilson lo-fi pop/no wave/avant-industrial keverék hallható. Első próbálkozásait hol kísérletezősnek, hol borzongatósnak lehetne leírni, amit a Burial Hexszel megosztott albumon illetve az L.A. Vampiresszel közös lemezen sikerült a leghatásosabban kivitelezni. A Stridulum EP-vel enyhe stílusváltás következett be, a kislemezen jóval rádióbarátabb, de azért kellően sötét popzene hallható, és ez bontakozik ki harmadik nagylemezén is. Nem véletlen, hogy a szeptemberi Fever Ray (Karin Andersson, The Knife) turné néhány állomásán ő fog nyitni.

2010. augusztus 23., hétfő

Hecq

A Dried Youth (2003)


Scatterheart (2004)


Bad Karma (2005)


0000 2CD (2007)


Zetha EP (2007)


Golden Pines EP (2008)


Night Falls (2008)


Steeltongued 2CD (2009)


Sura EP (2010)

A német Ben Lukas Boysen, művésznevén Hecq eddigi munkásságát három ciklusra lehetne osztani. A korai stílusát kísérletezős electronica/glitch/idm keverék jellemezte, amelyet a Bad Karma valamint a 0000 albumaival a tökélyre is fejlesztett. A 2008-as Night Fallsszal egy kis kitérő következett, a bő egy órás lemezzel egy dark ambient tripre invitálta a hallgatót, majd az ezutáni Steeltonguedon megpróbálta megtartani a Night Falls hangulatát ami alá kitekert, durva, néhol egészen breakcore-ig merészkedő alapokat pakolt. Az idén megjelent Sura EP meg arra enged következtetni, hogy Hecq következő nagylemezén a dubstepet fogja újraértelmezni. (A kislemezen hallható két szám alapján még sikerülhet is neki.)

Frank Bretschneider: Exp (2010)

Már régóta ki akarom ezt rakni. A neten kering egy összevont, tizenkét trekkes változat is, na ez nem az. A hivatalos kiadványhoz tartozik egy tizennyolc perces quicktime filmecske, amit sajnos sehol nem találtam meg, de részleteket láthat belőle a szemfüles olvasó.

2010. augusztus 20., péntek

Greie Gut Fraktion: Wir bauen eine neue Stadt 12'' (2010)

Nem olyan régen szerepelt itt Gudrun Gut és AGF közös lemeze; ez pedig egy tizenkét inches cucc, ami tartalmaz egy Carsten Nicolai (Alva Noto) és két Wolfgang Voigt remixet meg egy radio editet.

Brainbombs: Substitute for Flesh 7'' (2009)

Na így na. Obey, és a többi.

2010. augusztus 18., szerda

Grouper

Grouper CDr (2005)


Way Their Crept (2005)


Xiu Xiu vs. Grouper: Creepshow (2006)


Wide (2006)


Cover the Windows and the Walls (2007)


Grouper / Inca Ore: split (2007)


Dragging a Dead Deer Up a Hill (2008)


Grouper / Roy Montgomery: split (2010)


Hold / Sick single (2010)

A Grouper a Portlandban tevékenykedő Liz Harris szomorkás, lo-fi zenét játszó projektje. A velvet cacoonos poénkodásnak köszönhetően a kedves olvasó talán inkább képben van a szintén portlandi Korouvával, úgyhogy Miranda Lehman zenéjéhez hasonlítom (egyébként fordítva kellene), mert tényleg olyan - "druggy and sexy and arty and pretty". A lágy gitárpengetések, ambient szőnyegek és az álomszerű női ének mind alá vannak vetve az éteri hangulatnak. Amúgy, ha érdekel, a Dragging a Dead Deer Up a Hill szerepelt a Pitchfork 2008-as évi top 50-es összesítő listáján, 2009. tavaszán pedig Harris kisasszony nyitott az Animal Collective turnéján. Jelenleg velük osztozik a színpadokon.