2010. augusztus 29., vasárnap

Inhumane Deathcult

To Hell with Your Soul (2007)


On Behalf of Satan (2009)

A finn Inhumane Deathcult még Path of Chaos néven jött létre 2004-ben, azonban két demó után, 2006-ban a névcsere mellett döntöttek. Az együttest kezdetben Xul (Janne Koskivuori - ének) és a Barathrumban is megfordult Niko (itt St. Belial - gitár) alkotta. A demókon még dobgépet használtak, de az első albumot már az a Kobalt dobolta fel, aki megfordult a Baptismnál meg az IC Rexnél is. A To Hell with Your Soulnál maradva, az album nyers megszólalással bír, és true archasító black metalt tartalmaz a korai Immortal és Impaled Nazarene stílusában. A hallgató alig bírja elhinni, hogy manapság lehet még ilyen érzékkel és átéléssel játszani ezt a kilencvenes évek eleji muzsikát. A tavalyi, On Behalf of Satant pedig már egy dobossal és basszusgitárossal kiegészült csapat készítette el, az album pedig egyenes folytatása a debütlemeznek, immár picit tisztább hangzással.

Broken Note: Terminal Static (2009)

A Broken Note alapvetően dubstep és dnb keveréket pakol, de a Terminal Static ennél azért több stíluselemet vonultat fel. A sötét és mocskos zenében kiemelt szerep jut az agresszív, dühöngő basszusokkal ellátott, szokatlan darkstep ritmusoknak, kibelezett dubstep témáknak, de a tizenhárom számos albumon street bass/drill n' bass valamint hardcore és breakcore sajátosságok is akadnak bőven. A londoni duó ezzel a lemezzel mutatkozott be az Ad Noiseamnál, talán ezzel kellett volna kezdeni.

2010. augusztus 28., szombat

Drudkh: Handful of Stars (2010)

Az Autumn Aurora (2004) de főleg Blood in our Wells (Кров у Наших Криницях, 2006) idején az ukrán Drudkh-t a műfaj egyik legjobb együttesének tartottam. A receptjük azóta sem sokat változott, visszaköszönnek a megszokott riffek, előbújik a korábbi lemezeken tapasztalt hangulat, de ez így már a tavalyi Microcosmoson is kevés volt, és 2010-re azt kell mondjam, a zenekar koncepciója megfáradt. Hiába az eddigi legtisztább hangzás és a post-rockosodás (Season of Mist hatása?), Saenkonak ennél merészebbnek kellett volna lennie ahhoz, hogy a Handful of Stars ne fulladjon unalomba.

2010. augusztus 24., kedd

Venetian Snares: My So-Called Life (2010)

Aaron Funk 2010-ben.

Zola Jesus

Poor Sons EP (2008)


Soeur Sewer EP (2008)


New Amsterdam (2009)


The Spoils (2009)


Tsar Bomba EP (2009)


Burial Hex / Zola Jesus: Untitled (2009)


LA Vampires meets Zola Jesus (2010)


Stridulum EP (2010)


Stridulum II (2010)

Zola Jesus aka Nika Roza Danilova egy mindössze huszonegy éves phoenixi zenészlány. A New Amsterdamon és a The Spoilson lo-fi pop/no wave/avant-industrial keverék hallható. Első próbálkozásait hol kísérletezősnek, hol borzongatósnak lehetne leírni, amit a Burial Hexszel megosztott albumon illetve az L.A. Vampiresszel közös lemezen sikerült a leghatásosabban kivitelezni. A Stridulum EP-vel enyhe stílusváltás következett be, a kislemezen jóval rádióbarátabb, de azért kellően sötét popzene hallható, és ez bontakozik ki harmadik nagylemezén is. Nem véletlen, hogy a szeptemberi Fever Ray (Karin Andersson, The Knife) turné néhány állomásán ő fog nyitni.

2010. augusztus 23., hétfő

Hecq

A Dried Youth (2003)


Scatterheart (2004)


Bad Karma (2005)


0000 2CD (2007)


Zetha EP (2007)


Golden Pines EP (2008)


Night Falls (2008)


Steeltongued 2CD (2009)


Sura EP (2010)

A német Ben Lukas Boysen, művésznevén Hecq eddigi munkásságát három ciklusra lehetne osztani. A korai stílusát kísérletezős electronica/glitch/idm keverék jellemezte, amelyet a Bad Karma valamint a 0000 albumaival a tökélyre is fejlesztett. A 2008-as Night Fallsszal egy kis kitérő következett, a bő egy órás lemezzel egy dark ambient tripre invitálta a hallgatót, majd az ezutáni Steeltonguedon megpróbálta megtartani a Night Falls hangulatát ami alá kitekert, durva, néhol egészen breakcore-ig merészkedő alapokat pakolt. Az idén megjelent Sura EP meg arra enged következtetni, hogy Hecq következő nagylemezén a dubstepet fogja újraértelmezni. (A kislemezen hallható két szám alapján még sikerülhet is neki.)

Frank Bretschneider: Exp (2010)

Már régóta ki akarom ezt rakni. A neten kering egy összevont, tizenkét trekkes változat is, na ez nem az. A hivatalos kiadványhoz tartozik egy tizennyolc perces quicktime filmecske, amit sajnos sehol nem találtam meg, de részleteket láthat belőle a szemfüles olvasó.

2010. augusztus 20., péntek

Greie Gut Fraktion: Wir bauen eine neue Stadt 12'' (2010)

Nem olyan régen szerepelt itt Gudrun Gut és AGF közös lemeze; ez pedig egy tizenkét inches cucc, ami tartalmaz egy Carsten Nicolai (Alva Noto) és két Wolfgang Voigt remixet meg egy radio editet.

Brainbombs: Substitute for Flesh 7'' (2009)

Na így na. Obey, és a többi.

2010. augusztus 18., szerda

Grouper

Grouper CDr (2005)


Way Their Crept (2005)


Xiu Xiu vs. Grouper: Creepshow (2006)


Wide (2006)


Cover the Windows and the Walls (2007)


Grouper / Inca Ore: split (2007)


Dragging a Dead Deer Up a Hill (2008)


Grouper / Roy Montgomery: split (2010)


Hold / Sick single (2010)

A Grouper a Portlandban tevékenykedő Liz Harris szomorkás, lo-fi zenét játszó projektje. A velvet cacoonos poénkodásnak köszönhetően a kedves olvasó talán inkább képben van a szintén portlandi Korouvával, úgyhogy Miranda Lehman zenéjéhez hasonlítom (egyébként fordítva kellene), mert tényleg olyan - "druggy and sexy and arty and pretty". A lágy gitárpengetések, ambient szőnyegek és az álomszerű női ének mind alá vannak vetve az éteri hangulatnak. Amúgy, ha érdekel, a Dragging a Dead Deer Up a Hill szerepelt a Pitchfork 2008-as évi top 50-es összesítő listáján, 2009. tavaszán pedig Harris kisasszony nyitott az Animal Collective turnéján. Jelenleg velük osztozik a színpadokon.

Brainbombs

Egy hónap késéssel ugyan, de BugyaDADA'77 kérésére feltoltam a Brainbombs albumokat. (Az Obey-t itt találjátok, a tavalyi hét inches Substitute for Flesh sajnos nekem sincs meg pedig erre van.)

Burning Hell (1994)


Genius and Brutality - Taste and Power (1994)


Anal Babes / Brainbombs: Obey / Face of Fear (1995)


Singles Compilation (1999)


Urge to Kill (1999)


Cheap EP (2003)


Brainbombs (Singles Compilation Vol. 2) (2007)


Fucking Mess (2008)

2010. augusztus 17., kedd

Ramleh: Valediction (2009)

A Ramleh a nyolcvanas évek elején a power electronics pionírjának számított, majd stílusuk fokozatosan alakult a Skullflowert is megihlető pszichedelikus noise-on keresztül no wave/noise rock irányba, míg 1998-ban fel nem oszlottak. Azonban, tavaly év végén újra megjelent a Hole in the Heart két CD-s változatban, és a csapat decemberben friss lemezzel is jelentkezett. A Valedictionön Gary Mundy oldalán a műfajban szintén veteránnak számító Anthony Di Franco sorakozott fel, és egy, a Ramleh gyökereihez visszanyúló, de amúgy teljesen mai, zajos power electronics korongot tettek le az asztalra.

2010. augusztus 16., hétfő

Swans: My Father Will Guide Me Up a Rope to the Sky (2010)

Swans are not dead.

Fennesz Daniell Buck: Knoxville (2010)

Ezt az albumot tavaly februárban, Knoxville-ben (Tennessee), a Big Ears fesztiválon rögzítette ez a három, kísérletezős zenében minőségi garanciát jelentő zenész. Christian Fenneszt gondolom nem kell bemutatni, Tony Buck az ausztrál minimalista jazzt játszó The Necks dobosa, David Daniell gitáros pedig először a San Agustin nevű ambient/rock csapatban tűnt fel, de azóta elkápráztatott szólóban is néhány munkájával. Állítólag azon a bizonyos február 9-edikei koncerten először játszott együtt a három zenész, ami elég hihetetlennek tűnik, ugyanis a dalok, annak ellenére, hogy improvizatív blokkok, eléggé szerkesztetteknek tűnnek. Érdekes, hogy mindhárom zenész védjegye végig fellelhető a négy számos albumon, de egyik sem nyomja el a másikat, épp, hogy kiegészítik egymást. Daniell a Coastal c. szólóalbumán hallható első két dalhoz hasonloatos alapot szolgáltatja, ezt egészítik ki Fennesz megszokott soundscape-jei, a főleg cin-munkát igénylő játékot pedig Tony Buck pakolja. Eddig az év egyik legjobbja.

2010. augusztus 8., vasárnap

Sol / Blóðtrú: Old Europa Death Chants (2010)

Volt egy kis kavarás a két dán banda közös lemeze körül; először úgy volt, hogy a Sol kiadója, a Ván jelenteti meg 2009-ben, aztán abból nem lett semmi, végül idén jött ki a Paradigms Records gondozásában. Sejtettem, hogy a Sol által képviselt funeral death/doom vonal fog inkább megjelenni az albumon, és valóban, az ambient és neofolk témákat is rejtő kiadványon lassan hömpölygő súlyos témák, elnyújtott hörgések és károgások, sötétség és világfájdalom uralkodik. Nem tudom, hogy a '90-es évek eleji norvég black metalhoz nosztalgiával közelítő Blóðtrút felénk mennyien ismerhetik, mindenesetre, akinek tetszett az eddig megjelent két Sol anyag, annak bűn volna kihagyni az Old Europa Death Chantst.

2010. augusztus 7., szombat

Boris & Ian Astbury: BXI (2010)

A The Cult frontember, Ian Astbury összeállt a japán Borisszal. Hát, erre csak azt lehet mondani, hogy nagybetűs LOL. A három új dalt és egy Cult feldolgozást rejtő EP-t áprilisban vették fel Tokyóban; hivatalosan szeptemberben jelenik meg a Southern Lord és a Daymare Recordings gondozásában.

2010. augusztus 6., péntek

The Cutthroats 9

The Cutthroats 9 (2000)


Anger Management EP (2001)

A The Cutthroats 9 Chris Spencer projektje volt a 2000-es évek elején, mikor fő zenekara, az Unsane épp pihenőn volt. Az Unsane-ra a kezdetektől jellemző koncepció és jól körülhatárolható stílus lényegében mindig is Spencer játékát és dalait jelentette, aki ezen a két C9 felvételen ahelyett, hogy megpróbált volna kibújni a bőréből, hozza a rá jellemző zenei világot (igaz, lazább keretek közt mint az anyabanda esetében), és természetesen a jó dalokat.