2011. január 30., vasárnap

Lifelover: Sjukdom (2011)

Annak idején azt írtam a Lifeloverről, hogy ők minden idők legjobb rossz black metal csapata. Igazi guilty pleasure-nek számítottak, ugyanis első három lemezükből áradó tömény giccs könnyen megfeküdhette volna az ember gyomrát, érdekes módon mégis működtek azok a dalok. A 2009-es Dekadens EP-vel azonban nem kicsit szigorodott a stockholmi szextett, lenyesték a hatásvadász zongoratémák meg dallamok többségét; és az új lemezük is ezen az úton jár. Nekem így is tetszenek. A hiperhivatkozás most is a kommentek közt van. (Nyugi, ebből nem lesz rendszer.)

Burzum: Fallen (2011)

Első hallásra jobbnak tűnik mint a Belus. Mivel hivatalosan március 7-én jelenik meg, egyelőre csak 128 kbps minőség kering a neten. A linket a hozzászólások közt találjátok.

2011. január 29., szombat

Menace Ruine: Union of Irreconcilables (2010)

Aki valamennyire követi a québec-i fekete fémet, az valószínűleg képben van az exp/psych/noise/drone/stb. black metal duó, Menace Ruine-nal, de ha nem, akkor itt a remek alkalom az ismerkedésre. Ha bejött az Aluk Todolo vagy a Yoga-lemez, akkor is kár volna ezt kihagynod.

Pentemple: O))) Presents... (2008)

A Pentemple egy egyetlen koncertet megélt szupercsapat. Tagjai közt van a Sunn O))) magja, Greg Anderson és Stephen O'Malley, a leginkább Striborgból ismerős Sin-Nanna valamint Oren Ambarchi és Csihar Attila. Nem meglepően drone zenéről van szó, de azért azt még hozzátenném, hogy ez a valamennyire vágott és átszerkesztett improvizációs zenetömb black metal zenekarokat megszégyenítő, kibaszott sötét hangulattal bír. Ajánlott.

2011. január 27., csütörtök

Crowbar: Sever The Wicked Hand (2011)

Hivatalosan február 8-án jelenik meg, ennek ellenére nem promó és 320 kbps minőség. A linket a hozzászólásoknál keressétek. Csoki.

2011. január 21., péntek

Worm Ouroboros: Worm Ouroboros (2010)

Ennek a lemeznek már régóta itt lenne a helye. Lorraine Rath, akit leginkább az Amber Asylumból ismerhetünk, de társszerző volt a The Gault lemezen is, éteri, pszichedelikus doom rock csapatáról van szó. A Worm Ouroboros zenéjéről nekem az In The Woods... legjobb pillanatai ugranak be, de, hogy frissebb kiadványokat is említsek, ha bejött mondjuk a Sabbath Assembly vagy a Black Math Horseman, akkor ez is tetszeni fog. Itt egy részletesebb ismertető olvasható.

Æthenor: En Form For Blå (2011)


2011. január 17., hétfő

Twilight: Monument To Time End (2010)

A Twilight egy jelenleg hat főt számláló USBM szupercsapat. Tagjai közt van a mostanában nemi erőszak miatt rács mögött pihenő Wrest (Leviathan, Lurker of Chalice), a feloszlott Isisből ismerős Aaron Turner, Blake Judd a Nachtmystiumból és Imperial a Kriegből továbbá az újabban elég sok projektben érdekelt Sanford Parker és a Candlelight által gondozott The Atlas Moth gitárosa. Már a 2005-ös bemutatkozó lemez sem volt gyenge, de a Monument To Time End még annál is jobban sikerült. Persze, ilyen arcoktól el is várjuk.

Shit and Shine: Bass Puppy EP (2010)

2011. január 11., kedd

Anika: Anika (2010)

Geoff Barrow a picit megfáradt Portishead mellett egy ideje  más stílusok felé kacsintgat. 2009. végén Billy Fullerrel és Matt Williamsszel mindössze tizenkét nap alatt vették fel az elektronikával kevert, hetvenes évek eleji krautrockra emlékeztető BEAK> albumot; most pedig itt az Anika, ami a BEAKhez hasonlóan, szintén spontán született; de attól eltérően, a korong könnyedebb, dubos ütemekre épülő post-punkot rejt, amire egy bristoli újságírónő naív énekstílusa illeszkedik. Szóval, ha tetszett a BEAK> vagy mondjuk Vladislav Delay és AGF közös lemezei, akkor érdemes ezzel is tenned egy próbát.

2011. január 10., hétfő

Clockcleaner: Auf Wiedersehen (2010)

A philadelphiai Clockcleaner két klasszikus bizarre/gothic/noise rock alapvetés után, másfél évvel ezelőtt, sajnos beadta a kulcsot. Feloszlásuk előtt nem sokkal vették fel ezt a négy számos, tizenkét hüvelykes kislemezt. Talán mondanom sem kell, tökéletes kiadványról van szó.

2011. január 9., vasárnap

Nocturnal Blood

 True Spirit of Old demo (2008)


Devastated Graves - The Morbid Celebration (2010)

A Nuclear Desecration feloszlása után Nocturnal Ghoul (egyéb neveit most mellőzzük) életre hívta ezt a bestiális black metal csapatot, amit azóta is egyedül navigál. A Nocturnal Blood kibaszott sötét és primitív old school zenét játszik a Beherit, a VON és a Hellhammer vonalán. Bemutatkozó demója egyértelműen a finn színtér legjobb kiadványai közé tartozik, de a Devastated Graves c. első nagylemeze miatt sincs miért szégyenkeznie.

2011. január 6., csütörtök

Conrad Schnitzler: Zug (2010)

Conrad Schnitzler (sz. 1937.) a Kraftwerk mellett az európai elektronikus zene másik úttörőjének és keresztapjának számít. Már több mint negyven éve alkot, a színtér központi alakjává vált, a műfajra gyakorolt hatása pedig megkérdőjelezhetetlen. A korai időkben tagja volt a Tangerine Dreamnek, később Möbiusszal és H.J. Roedeliusszal létrehozta a Clustert (akkor még Kluster), majd szólókarrierbe kezdett. Amúgy az első Mayhem EP-t nyitó Silvester Anfangot szintén ő jegyzi. A Zug eredetileg 1973-ban jelent meg kazettán, saját kiadásban, szóval egy korai darabról van szó. Az apropó amiért itt  szerepel az az, hogy idén az M=minimal nevű label újra kiadta két bónusz remix tétellel, és, hát a második az kurva jól sikerült.

2011. január 5., szerda

Man's Gin: Smiling Dogs (2010)

A Man's Gin a Cobalt dobos/dalszerző Eric Wunder singer-songwriter projektje. Úgy tűnik, hogy az eredetileg kolorádói illetőségű zenésznek szüksége van a szó igazi értelmében értendő progresszív black metal mellett valami szellősebb, lazább muzsikára. A blues/alt.country együttesre olyan zenészek voltak hatással, mint Dax Riggs (Acid Bath), Nick Cave, David Eugene Edwards (16 Horsepower, Woven Hand) vagy Layne Staley (Alice in Chains). Az ilyen típusú lemezek akkor tudnak működni hosszabb távon, ha markáns ének párosul jó dalszövegekkel. Eric Wunder ugyan nem variál sokat a hangjával, orgánuma egyszerű de kifejező, a szólólemez igazi ízét viszont a szövegei adják. Van köztük szomorkás, elégikus hangvételű, absztrakt antiszociális, ha úgy tetszik posztmodern vagy nick cave-es szöveg, apokalipszis, alkohol és whisky meg egy gyilkosság krónikája. Az egyik legjobb 2010-es lemez. (Ez meg egy rövid, de jó interjú.)

Marcus Fjellström: Schattenspieler (2010)

Marcus Fjellström (sz. 1979.) zenéjében keveredik a modern elektronika, a XIX. századi kamarazene, az avantgarde, a klasszikus és a kortárs komolyzene. Legfőbb hatásaiként az Aphex Twint, az Autechret, Ravelt, Debussyt, Ligeti Györgyöt és John Caget nevezi meg. Zenéje gyakran impresszionista, hol naív, hol szofisztikált, kicsit elvont és merengő. A svéd zeneszerző példátlan érzékkel lépi át a különböző műfaji határokat és szövi egybe azokat egy teljesen új egészet hozva létre. Bátran ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik az ambientális komolyzene iránt.

2011. január 4., kedd

Lasse Marhaug: The Quiet North (2010)

Régóta kívánkozott a blogra egy Lasse Marhaug bejegyzés. A norvég fickó (sz. 1974.) rengeteg zajlemezt készített már saját neve alatt úgy, mint a Jazzkammer tagjaként, de kollaborált a kultikus státusznak örvendő, svéd The Skull Defektsszel meg a szcéna olyan megkerülhetetlen egyéniségeivel mint Kevin Drumm, John Wiese, Oren Ambarchi vagy C. Spencer Yeh, hogy néhányat említsek. Jelen poszt tárgya, a mókás borítóba csomagolt, The Quiet Northra keresztelt track szerintem a legjobb 2010-es kiadványa, és en bloc 2010. egyik legjobb lemeze. A cím ironikus, ugyanis a félórás szerzemény pure fucking harsh noiset rejt mindenféle ritmus, dallam vagy egyéb kapaszkodó nélkül. A zajkeltés gitárokkal, mikrofonokkal, különböző fémtárgyakkal és pedálokkal történt. Hallgassátok szeretettel.

Brian McBride: The Effective Disconnect (2010)

Brian McBride a Stars of the Lid egyik fele. Új szólóalbuma eredetileg egy méhekről szóló dokumentumfilm (Vanishing of the Bees) aláfestő zenéje akart lenni, azonban a film készítői csak a zenék töredékét használták fel. Szerencsére a Kranky látott fantáziát az albumban, és a The Effective Disconnect a label százötvenedik kiadványaként jelent meg. A Stars of the Lid lemezei, és nagyrészt McBride első szólóanyaga, a When the Detail Lost its Freedom is leginkább elnyújtott, minimalista, epikus ambient tételeket tartalmaztak. Az új album eszköztára ugyan hasonló a korábbiakéhoz, - itt is fő szerepet kap a hegedű, a cselló és a zongora - de ezúttal legfontosabb az alkotói érzékenység kifejezése volt. A zene melankolikus, és elvágyódó hangulatot áraszt, de ezen belül a korong gerincét alkotó, soundtrackekre jellemző rövid impressziók gazdag arzenálja színessé és változatossá teszi.

2011. január 3., hétfő

AIDS Wolf: March to the Sea (2010)


Az AIDS Wolf szerepelt már itt két korábbi lemezével, melyeknek egyenes folytatása a March to the Sea. Nyoma sincs a zenekar céljainak, motivációjának újraértelmezéséről, a montreali trió tagjai ismét saját akut pszichotikus epizódjaikat karcolták lemezre.