2011. február 28., hétfő

Boris with Merzbow: Klatter (2011)

A legfrissebb közös lemezük régi és új dalokkal
meg egy krautrock feldolgozással.

The Death Set

Rad Warehouses Bad Neighborhoods (2007)


Worldwide (2008)


Michel Poiccard (2011)

A The Death Setnek 2011-ben legalább akkora frissítő hatása van az amerikai popzenére, mint tavaly volt a Sleigh Bells lemeznek. Az Ausztráliából származó, de jelenleg Brooklynban tevékenykedő csapat zenéje nagyon eklektikus; ötvözik a punk rock energikusságát és dühét az elektronikával, synth-poppal és hip-hopra hajazó hangmintázással, természetesen jelen trendeknek megfelelően, lo-fi produkciós kereteken belül. Egyesek ezt dance punknak hívják, amit én ugyan találónak érzek, de háttértudás nélkül ennek mibenlétét elég nehéz elképzelni, úgyhogy inkább azt mondom, egy rádióbarátra szabott Atari Teenage Riottal van dolgunk, magas WTF-faktorral, ugyanis a Ninja Tune egyik sublabeljéhez tartoznak.

2011. február 27., vasárnap

Avishai Cohen: Seven Seas (2011)

Ez meg a kopasz gedvaj új lemeze. Úgy látszik jazz-nap van.

The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble: From The Stairwell (2011)

A Mount Fuji után itt a Kilimanjaro. Mivel a hivatalos megjelenés (március 14.) előtt vagyunk, a letöltőgombot a hozzászólások közé tettem, bár én se tudom ezzel kit lehet átverni.

2011. február 26., szombat

Shipping News: One Less Heartless to Fear (2010)

Baszki, ez nekem teljesen kimaradt. Tiszta szerencse, hogy az előbbi bejegyzésben való említés után rákerestem a csapatra. Az albumot 2009-ben, élőben rögzítették, és, hát, dühösebbek mint valaha. A dalok közül kettő a legutóbbi, 2005-ös Flies the Fields c. ma is abszolút etalonnak számító lemezükről származik, a többi viszont friss szerzemény.

Fuck I'm a Ghost: Fuck I'm a Ghost (2010)

Picit felvontam a szemöldököm, mikor azt olvastam, hogy ez az észak-kaliforniai trió post-indiet játszik. Persze, azért kíváncsivá is tett, hogy az meg mi lehet, úgyhogy bepróbáltam bő fél órás lemezüket, és azt kell mondjam, nem bántam meg, noha semmi olyat nem nyújt, amit mondjuk a kilencvenes évek meghatározó post-hardcore/indie/math rock csapatai, a June of 44, a Fugazi vagy a Shipping News, ne játszottak volna már el. A dalok matekos garázsriffekre épülnek, azonban, mondjuk egy Fugazitól eltérően, a csordakórusok helyén post-punkos énektémákat hallhatunk, amitől egy befelé forduló, szomorkás ízt kap az album. Az együttes bandcamp oldalán, egy email címért cserébe, az összes anyagukat ingyen letölthetitek.

2011. február 25., péntek

LSD Pond: LSD Pond (2008)

Az a helyzet, hogy külön sem az LSD Marchért, sem a Bardo Pondért nem rajongok, de ez a lemez kibaszottul tetszik. A két zenekar közös amerikai turnéjának philadelphiai állomásán, 2006. októberében, két, egymást követő estén (igazából okt. 11. és 14.) került sor erre a nagyon durva, közel két és fél órás élő psych rock jamre. Ezer példányra limitált cucc.

Clair Cassis

 Clair Cassis (2010)


Clair Cassis II EP (2010)


Luxury Absolute EP (2011)

A Clair Cassis a feloszlott Velvet Cacoon romjain született, de már a Daniel Marvin dobossal kiegészült csapat is az inaktív együttesek táborát gyarapítja. Bő egy éves létezésük alatt rögzítették ezt az egy nagylemeznyi és két EP-nyi anyagot, amiket hallgatva kijelenthetjük, hogy egy igazi utódzenekarral állunk szemben, - ha bejött a VC, akkor ez is tetszeni fog. Azt azért hozzátenném, hogy a P aa Opal Poere Pr. 33-re (ezt a címet se leszek soha képes emlékezetből leírni) jellemző halvérűség itt is tetten érhető. A pofonegyszerű témákból építkező dalok kicsit zúgnak, kicsit melankolikusak, kicsit ambientesek, szóval semmi rendkívülit nem tapasztalhatunk, de háttérzenének alkalmasak.

2011. február 24., csütörtök

Six Organs of Admittance: Asleep on the Floodplain (2011)

Új cucc.

The Skull Defekts: Peer Amid (2011)

Ezeket a svédeket egyszer már említettem valahol, de most hirtelen nem találom a bejegyzést, na mindegy. A The Skull Defekts egy lassan kultikusnak mondható együttes, amelyet hasonlítottak már a Canhoz és a Shellachoz is, és akik 2005-ös létrejöttük óta több zajzenésszel is kollaboráltak, pl. Lasse Marhauggal vagy a Wolf Eyesszal; most azonban legfrissebb, saját lemezükről lesz szó. Ahogy a felaggatott címkékből is látható, a Peer Amid noise rock/post-punk keveréket tartalmaz, nem egy hat perc fölötti, slágermentes, a no wave minimalizmusába hajló hipnotikus témákkal operáló tétellel.

2011. február 23., szerda

Jack Kevorkian & The Morpheus Quintet: The Kevorkian Suite: A Very Still Life (1997)

Az örmény származású Jack Kevorkianről (sz. 1928) eddig annyit tudtam amennyit kb. mindenki, hogy egy eutanáziát támogató orvos, akinek bevonták a praxis-engedélyét, és ült börtönben is. Jóbarátom, Ivácson András Áron hívta fel a figyelmem arra, hogy Kevorkian nem csak egy vitatott nézeteiről  híres és az orvosi etikát más aspektusból szemlélő médiaszemélyiség és patológus, hanem egy sokoldalú művész is. Író, festő, zenész és zeneszerző, aki több szállal kapcsolódik a metal undergroundhoz; pl. Dax Riggs jobb létre szenderült csapata, az Acid Bath a Paegan Terrorism Tactics c. albuma borítójához Kevorkian egyik festményét használta fel, de, ha jól rémlik, akkor Devin Townsend is megemlékezett róla a Strapping Young Lad egyik dalában. Jelen bejegyzés tárgya, az A Very Still Life egy jazz lemez, amelynek dalait, egy kivétellel, ő maga írta. A "haláldoki" fuvolán és orgonán játszik, a többi hangszeren pedig a Morpheus Quintet kíséri. Az EW-ben is méltatott albumból mindössze ötezer példányt nyomott a számomra totálisan ismeretlen Lucid Subjazz nevű label, szóval igazi kuriózumnak számít.

Joris J & Ratbag: Liar Paradox (2011)

Egy Martin nevű pofa kért meg arra, hogy írjak néhány sort erről a megosztott kiadványról. A Kulturterrorismus német webzine és netlabel gondozásában megjelent album noise/experimental/power electronics muzsikát rejt, - kellemes hallgatnivaló, de semmi több. A cuccot ingyen és bérmentve töltheted le az archive.org-ról.

2011. február 22., kedd

Sabbat: Sabbatrinity (2011)

Viszonylagos érdektelenség veszi körül az új Sabbat albumot, és ez több okból is furcsa. Egyrészt egy kisebb szünetekkel ugyan, de 1983 óta létező zenekarról van szó; másrészt pedig, a Sabbat Japán azon kevés old school extrém metal hordái közé tartozik, amelyek még jók is. Azt már meg sem említem, hogy nyolc teljes év telt el legutóbbi stúdiólemezük óta, igaz, közben rengeteg koncertkiadványuk jelent meg. Na, mindegy, én leszarom, ha a világ azt hiszi, nincs szüksége egy Sabbatrinity-re, mert szerintem van. Csumi.

Current 93 & Nurse With Wound


Mi-Mort (1983)


No Hiding From The Blackbird / Burial Of The Sardine EP (1984)


Nylon Coverin' Body Smotherin' (1984)


 Scrambled Egg Rebellion In The Smegma Department /
Time Stands Still (1988)


Faith's Favourites (1988)


????! EP [C93, NWW + Sol Invictus] (1989)


Purtle EP (2001)


Bright Yellow Moon (2001)


Music For The Horse Hospital /
Sounds From The Horse Hospital (2002)

Igazából nem csak azért nem írok ezúttal még egy bekezdésnyit se, mert szerintem nem szükségeltetik, hanem azért is, mert rohadtul lefáradtam és eluntam az életem, míg feltöltöttem ezt a hét kilenc albumot. Azért bízom benne, hogy nem volt hiábavaló munka.

Grails: Deep Politics (2011)

A posztrokkerek a megjelenés időpontját nők napjára időzítették. Egyelőre csak ez a 192 kbps verzió kering a neten.
(Letöltés a hozzászólásokból.)

Circle of Ouroborus

MatterEther EP (2010)


Cast to the Pits (2010)


Unituli (2010)

A Circle of Ouroborus (nem összetévesztendő a korábban posztolt Worm Ouroborosszal) napjainkban az underground egyik legfurcsább zenekara. Kb. ilyen zenét játszott volna Ian Curtis a Joy Divisionnel, ha létezett volna black metal a hetvenes években. Egymás után szarják a lemezeket; a formáció munkássága kezd követhetetetlenné válni, az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy nem is szükséges minden kiadványukat betéve ismerni. Nem egyszerű hallgatnivaló, könnyen besokall tőle a mezei hallgató, de, ha egyszer elkap a hangulata, akkor többé nem fog elengedni. A fenti, relatíve friss albumok ismerkedés céljából kerültek ki, ha mutatkozik igény rá, kirakom a többit is.

2011. február 19., szombat

Colin Vallon, Patrice Moret, Samuel Rohrer: Rruga (2011)

Bevallom, erről a svájci trióról (zongora-dob-basszus felállás) nem sokat tudok, csak annyit, hogy az elmúlt hónapban a Rruga (albán szó, jelentése kb. útvonal, pálya, ösvény, irány) futótűzként terjedt el a jazz-közeli zenés blogokon, szerte a világhálón. Gondolhatjátok, nem véletlenül. Amúgy meg ECM kiadvány.

Ketil Bjørnstad & Svante Henryson: Night Song (2011)

A norvég zongorista, zeneszerző, regényíró és költő ezúttal a csellista Svante Henrysonnal állt össze, aki, talán név alapján annyira nem ismert, de játszott már Tord Gustavsentől kezdve Stevie Wonderen és Ryan Adamsen át egészen Yngwie Malmsteenig rengeteg zenésszel. A Schubert-ihlette album, melynek tizenhat tételéből tizenkettőt Bjørnstad, négyet pedig Henryson jegyez, értelemszerűen Bjørnstad David Darlinggal készített lemezeihez hasonlítható, talán egyszer majd azok is kikerülnek ide. Egyébként egy nem megbízható forrás tollából valami olyat olvastam, hogy az album a Godard-féle A szerelem dícsérete második részének lesz a filmzenéje.

2011. február 18., péntek

Pedestrian Deposit: East Fork / North Fork (2010)

 
(link removed)
Azt, hogy a Pedestrian Deposit végleg maga mögött hagyta-e a harsh noise-t nem tudom, de az tény, hogy mióta a projekt duóvá bővült, szűkké váltak a korábbi keretek, és a zene kísérletezősebbé, a kísérleti elektronikához kapcsolódó műfajok olvasztótégelyévé vált, gondolok itt a tape music-ra, lowercase-re, musique concrète-ra vagy kollázsolt hangmintákra és EAI-ra. Az East Fork / North Forkon szinte nem is hallható zaj; ha gyorsan skatulyázni kéne, akkor azt mondanám, hogy főleg dark ambient és drone tételeket tartalmaz.

Dustin O'Halloran

Piano Solos (2004)


Piano Solos Vol. 2 (2006)


Vorleben (2010)


Lumiere (2011)

Dustin O'Hallorant leginkább a Sara Lov vezette dream-pop formáció, Devicsból ismerhetjük, de írt zenét Sofia Coppola Marie Antoinette c. filmjéhez, és ő komponálta a 2009-ben bemutatott, kétséges művészi értékű, langymeleg Amerikai viszony (rendezte William Sten Olsson; nem összetévesztendő az 1997-es Egy amerikai afférral) filmzenéjét is. A megjelent szólóanyagain hallható zongorajáték a bécsi klasszikusok, a romantika (Liszt, Chopin) és az impresszionizmus (Debussy, Erik Satie) hatásaiban bővelkedik. Ez a fajta zenei letisztulság Philip Glass kamarazenéit juttatja eszembe, a los angelesi születésű szerző hozzá hasonló óvatossággal és érzékenységgel szövi egybe a különböző stílusokat.

2011. február 17., csütörtök

Puerto Rico Flowers

2 (SINGLE, 2010)


4 (EP, 2010)

A Clockcleaner sajnos feloszlott, de az énekes/gitáros John Sharkey ezzel egyidőben nem nyugdíjazta magát, legújabb projektje a Puerto Rico Flowers névre hallgat, ami zenéjében és hangulatában az Auf Wiedersehen EP-n hallottakat viszi tovább egy kis synth-popos beütéssel.

2011. február 16., szerda

Gil Scott-Heron & Jamie XX: We're New Here (2011)

Gil Scott-Heron (sz. 1949) különösebb bemutatást nem igényel, a soul egyik, mai napig alkotó nagy öregjéről van szó, aki mellékállásban költő, spoken word előadó, nem mellesleg tavaly jelentkezett visszatérő lemezével. Jamie XX pedig a 2009-ben nagy sikert aratott post-punkos, electro-indie formáció The XX tagja. Nem mondanám, hogy ez a furcsa kollaborációt rejtő korong kihagyhatatlan lenne, de mindenképp egy érdekes,  voltaképpen remixlemezről van szó, amelyen Jamie Smith G.S.-Heron korábban már hallott énektémái és szövegei alá kevert post-dubstepbe hajló, kísérletezős gépi ütemeket.

The Mount Fuji Doomjazz Corporation: Anthropomorphic (2011)

A Kilimandzsáró Dzsessz Kollektíva alteregójának új albuma. 
A korábbiakhoz képest nagyon más, de attól még fasza.

2011. február 14., hétfő

Semiomime: From Memory (2011)

Noël Wessels alias DJ Hidden dnb és hardcore barangolásai után ambientre adta a fejét. Természetesen ez is Ad Noiseam kiadvány.

2011. február 11., péntek

The Twilight Singers: Dynamite Steps (2011)

Gondolom, vágjátok, Greg Dulli side projectnek indult együtteséről van szó, ami az Afghan Whigs felbomlása után fő csapatává vált. A The Twilight Singers öt éve nem adott ki lemezt, igaz, a frontember régi cimborájával, Mark Lanegannal The Gutter Twins név alatt kiadott egy fantasztikus albumot 2008-ban, de ez most mindegy is, a lényeg, hogy itt a hivatalosan február 15-én megjelenő Dynamite Steps. És nem is rossz.

Andrew Coltrane & Andreas Brandal: AC/AB (2010)

Zaj az arcotokba.

Electric Wizard: Black Masses (2010)

Az album semmiképpen nem csalódás, ugyanis a Witchcult Today-nél egyértelműen jobb, de azért a Dopethrone-t nem übereli. Bár azt semmi nem tudja.

2011. február 10., csütörtök

Dordeduh: Valea Omului EP (2010)

A Dordeduh (román szóösszetétel - dor de duh - jelentése kb. vágyakozás, sóvárgás a lélek/szellem után) két volt Negură Bunget tag projektje. Bemutatkozó kislemezük, a Valea Omului (az ember völgye) kettő, hat perc körüli atmoszférikus black metal tételt rejt; szerintem egész ígéretes kiadvány.

Eternal Tapestry: Beyond the 4th Door (2011)

Az Eternal Tapestry-t 2005-ben hozta létre a jelenleg a Jackie-O Motherfuckerben is ténykedő Nick Bindeman és Dewey Mahood. Zenéjüket egyértelműen inspirálta a krautrock; saját bevallásuk szerint is nagy rajongói a Popol Vuhnak, a Clusternek és a Neu!-nak; de, a lemezeiket hallgatva, szerintem nem vetik meg a Spaceman 3-t és a freak folkot (konkrétabban mondjuk a Silvester Anfangot) sem. Az eddig a Not Not Funnál lévő együttes ezzel az albummal hivatalosan márciusban fog bemutatkozni a Thrill Jockeynál. A lemezen hallható zene egy raktárban történt két órás örömzenélés szerkesztett változata; egy fesztelen, nyugis folyású psych rock jam, amely hangulatában a Mystic Inductiont és az Altar of Grasst követi. Az album egy finom ívvel rendelkezik, a mély és merengő dalok ráérősen építkeznek a kijátszott, improvizatív gitármelódiákból, transzba esett, repetitív dobjátékból és áhitatos énektémákból, de a zárótétel előtti reprízben keleti dallamokat is felfedezhetünk.

2011. február 9., szerda

Tim Hecker: Ravedeath, 1972 (2011)

!!!

Faust: Something Dirty (2011)

Azért van abban valami jó, hogy napjainkban két Faust működik. A bejegyzés tárgyát képező albumot a Jean-Hervé Peron / Werner Diermaier páros által vezetett csapat készítette (övék a C'est Com... Com... Compliqué). Az együtteshez frissen csatlakozott a Gallon Drunkból és ...Benderből is ismert "brit Jarboe", Geraldine Swayne, aki rendesen kivette részét a dalszerzésből; zongorázik, szintetizátoron és orgonán játszik, dobol, gitározik és énekel is.

2011. február 8., kedd

Pestilential Shadows: Depths (2011)

Ugyan a black metalnak Norvégia, azon belül is Bergen volt az epicentruma, a műfaj legjobb lemezei régóta nem ott születnek. Jöttek a finnek, franciák, olaszok, a lengyelek, a Szovjetunió egyes utódállamai (a balti országok, Belorusszia, Ukrajna), majd az Egyesült Államok és Oroszország, és most már Kanada (főleg Québec), Spanyolország és Ausztrália is felkerült ennek a stílusnak a képzeletbeli térképére. Igaz, a legősibb kontinensnek már a kilencvenes években volt egy ma már kultikus státusznak örvendő hordája, a Bestial Warlust (ahogy az Államoknak is a VON és a Havohej), melynek tagjai olyan, mai napig működő együttesekben játszanak mint a Gospel of the Horns, a Deströyer 666 vagy a Razor of Occam. Az új évezred küszöbén a fenti zenekarok által képviselt bestiális hangvétel mellett egyre inkább teret szorítottak maguknak a black metal fagyos atmoszféráját megfogni kívánó formációk, melyek közül talán a Striborg volt az első, de a közelmúltból példaként említhető az Austere vagy az Elysian Blaze. Ehhez a brancshoz sorolható a Pestilential Shadows is, akik már lassan egy évtizede, különösebb feltűnés nélkül adnak ki jobbnál jobb albumokat, és legújabb kiadványuk, a Depths is nagyon kellemes hallgatnivaló.