2011. március 14., hétfő

Raspberry Bulbs: Nature Tries Again (2011)

Nem gondoltam volna, hogy a Bone Awl dobosa ezzel a projekttel a demókazetták mellett valaha fog nagylemezt is kiadni, de úgy látszik, mégis megtörtént; igaz, a Nature Tries Again mindössze huszonegy perces.

2011. március 8., kedd

DJ Yas: Light (2000)

Erről a japán fickóról annyit lehet tudni, hogy a kilencvenes években DJ Krush árnyékában kezdett alkotni, a Lighton hallható zene is leginkább az övéhez hasonlítható, szóval nagyon fasza. Van még a csókától pár EP-m (pl. Angler Fish) meg egy albumom (Smoking Gun), sajnos elég gyengék, úgyhogy felejtős, de, ha rendelkezel valami cuccával ami jó, ne légy fukar, tolj egy linket a kommentek közé. Köszi.

2011. március 7., hétfő

Burial Chamber Trio

Burial Chamber Trio (2007)


WVRM (2007)

Greg Anderson. Csihar Attila. Oren Ambarchi. Southern Lord.
Nuff said.

Damo Suzuki, 2. rész


Közel egy éve íródott a Damo Suzukiról szóló bejegyzés első része, aki kíváncsi a fickó karrierjének címszavakban történt összefoglalására, az elolvashatja itt.

Damo Suzuki's Network: Suomi (2007)


Damo Suzuki Band: P.R.O.M.I.S.E. 7 CD box (1998)


Damo Suzuki Band: Vernissage (1998)


Damo Suzuki: The Fire of Heaven at the End of the Universe (2007)

 
Cul de Sac & Damo Suzuki: Abhayamaudra (2004)


Omar Rodríguez-López & Damo Suzuki: Please Heat This Eventually (2007)


sgt. with Damo Suzuki: Live at Shimokitazawa Era, 2007-03-02



A többi:







Taylor Deupree: Shoals (2010)

2011. március 4., péntek

BLACKENED CRUST / RABM megaposzt


A lecsengőben lévő depresszív-szuicid divat után úgy tűnik, hogy egy blackened crust/RABM (red & anarchist black metal) trend van kibontakozóban, úgyhogy összeszedtem pár frissebb, témába vágó kiadványt.

Kezdjük az olaszokkal.

The Secret: Solve Et Coagula (2010)

A The Secret első két lemeze engem nem igazán győzött meg, úgyhogy azok nem is szerepelnek itt, de tavalyi, southern lord-os debütjük, a Solve Et Coagula kibaszott jól sikerült, mindenképpen az év egyik legjobb HC/BM crossover anyaga volt.

Hierophant: Hierophant (2010)

A Hierophantról (szintén olaszok, nem összetéveszteni az amerikai funeral doom projekttel vagy a többi, ki tudja hány, ezen a néven pörgő bandával) is hasonló jókat tudnék írni, talán az olvasók közt lesz olyan, aki július 10-én meg is nézi őket 800 forintért a Szabad az Á-ban, a Tukker Booking szervezésében.

A kanadaiakkal folytatjuk.

Iskra: Bureval (2009)

Az Iskrának már az első lemeze se volt rossz, de a Bureval még annál is jobban odabasz. Beavatottaknak írni se kell, ebben a csapatban játszik az egész műfaj pionírjának számító Black Kronstadt gitárosa. Természetesen gyors, szélsőséges blackened crustról van szó, erősen politizáló szövegekkel, úgyhogy aki utálja az ilyesmit, talán jobban teszi, ha elkerüli.

Leper: End Progress (2009)

A Leper egy Iskra side-projectnek tekinthető, az első lemezük nem hagyott bennem mély nyomokat, az End Progress annál sokkal összeszedetebb cucc; itt a BM és crust mellé bejön még egy kis Ska is, amitől nagy frissnek és újszerűnek hat az egész.

Haladunk tovább, a Skandináv-félszigetre koncentrálva.

Maryrdöd: Sekt (2009)

A Martyrdöd rendkívül profi blackened crust-punk őrületet tol, igazság szerint mindhárom lemezüket kirakhattam volna, mert ez a svéd kvartett eddig még nem hibázott. Az együttesnek kicsi, de annál fanatikusabb és kitartó rajongótábora van.

A szintén svéd Hotbild sajnos még azelőtt beleállt a földbe, hogy teljes hosszúságú LP-t kiadhatott volna. Nagyon nyers zenéjük néhány önerőből kiadott demókazettán terjedt el, szóval igazi kult csapatról beszélünk. Négy kiadványukat egy csomagban raktam fel.

És akkor a többi.

Dishammer: Vintage Addiction (2008)


Dishammer: Under the Sign of the D-Beat Mark (2010)

A spanyol Dishammer talán a legismertebb a bejegyzésben szereplő összes zenekar közül; ezt a black metal, d-beat és motörhead-féle rock&roll keveréket náluk jobban senki nem csinálja.

Peregrine: The Agrarian Curse (2008)

A Peregrine nevű amerikai formációról nem sokat tudok, csak annyit, hogy anarchisták, civilizációellenesek, meg minden ilyen, szóval illenek a sorba. És van egy fasza lemezük.

Antimelodix: Hellfuck (2009)

Az orosz Antimelodix is egy friss csapat, 2006-ban alakultak, de, ha jól tudom, kezdetben sima punkot nyomtak, később váltottak a Hellfuckon is hallható agresszív üzemmódba. Soha rosszabbat!

DödsÄngel: Helgrind (2009)

Nem véletlenül hagytam a Dödsängelt a végére, ez ugyanis inkább poén. Egy kanadai csajszi csinálja, és, hát elképesztően hülyén hat, ahogy nyöszörög a mikrofon mögött. Ha szar kedved van, csak hallgass bele.

(Ide illene a Fukpig is, de ők már szerepeltek korábban.)

2011. március 3., csütörtök

Lasse Marhaug: All Music at Once (2010)

Marhaug riffel, zajong, ambientálkodik és kísérletezik. Újra.
(Katt ide a kiadvány legjobb trakkjának folyamához.)

Macabre: Grim Scary Tales (2011)

Ha jól számolom, akkor több mint hét év telt el a Murder Metal óta, úgyhogy régóta esedékes volt már valami új anyag ettől a kezdetek óta állandó felállásban működő triótól. A Grim Scary Tales talán az eddigi legváltozatosabb lemezük, rengeteg különféle stílus jelenik meg a dalokban, melyek témájukban sorra veszik a történelem pszichopatáit az ókortól kezdve egészen napjainkig. Sajnos, a sok törés miatt, legsúlytalanabb kiadványuk is egyben, bár, aki belehallgatott a tavalyi előzetes EP-be, azt nem fogják teljesen felkészületlenül érni mondjuk a country-s elemek vagy a rengeteg tiszta énektéma.

Vulcano: Five Skulls and One Chalice (2010)

A Vulcano volt talán az első brazil extrém metal csapat, az ok amiért hazájukon kívül viszonylag ismeretlenek maradtak az az, hogy mire nagyok lehettek volna, 1990-ben feloszlottak. Az új évezred küszöbén kezdtek ismét mozgolódni, 2004-ben meg is jelent visszatérő lemezük, majd tavaly a Five Skulls and One Chalice. Ugyan egyik sem ér fel a kultikus Bloody Vengeance-hez, de azért bőven élvezhető anyagokról van szó.

2011. március 2., szerda

Impiety: Worshippers of the Seventh Tyranny (2011) / Advent of... EP (2011)


Worshippers of the Seventh Tyranny (2011)


Advent of... EP (2011)

Itt a Shyaithan vezette csapat, ismét egy új felállással. A zseniális Dominator és a letisztultabb Terroreign anyagok után a kvartetté bővült brigád egy merészebb próbálkozásba kezdett, a Worshippers... ugyanis egyetlen, harmincnyolc perces tételt rejt, és meglepően modern. Na, de sebaj, az EP oldszkúlabb, három death, black, thrash trakkot tartalmaz, ebben a sorrendben.

2011. március 1., kedd

Lasse Marhaug: Camellia Sinensis (2010)

A Camellia Sinensis egy négy kazettás box set hangzóanyaga, közel két órában. Amúgy a fickó szerepelt már itt.

Weedeater: Jason... The Dragon (2011)

Na, itt a friss és ropogós, Steve Albini és John Golden keze alatt készült Weedeater. Az észak-karolinai füvesek nem kényeztettek el túlságosan; a Jason... játékideje alig haladja meg a fél órát. Értem, hogy a God Luck and Good Speed után nem akartak szarral előállni, de négy év után én ezt akkor is keveslem, főleg, hogy ebből is tíz perc az baromkodás. A többi persze királyság.

Sonic Youth: SYR9 - Simon Werner a disparu... (2011)

Ez a SYR sorozat talán legemészthetőbb és legjobb darabja.
Mellesleg egy francia film soundtrackje.

De Magia Veterum: The Divine Antithesis (2011)