2011. március 4., péntek

BLACKENED CRUST / RABM megaposzt


A lecsengőben lévő depresszív-szuicid divat után úgy tűnik, hogy egy blackened crust/RABM (red & anarchist black metal) trend van kibontakozóban, úgyhogy összeszedtem pár frissebb, témába vágó kiadványt.

Kezdjük az olaszokkal.

The Secret: Solve Et Coagula (2010)

A The Secret első két lemeze engem nem igazán győzött meg, úgyhogy azok nem is szerepelnek itt, de tavalyi, southern lord-os debütjük, a Solve Et Coagula kibaszott jól sikerült, mindenképpen az év egyik legjobb HC/BM crossover anyaga volt.

Hierophant: Hierophant (2010)

A Hierophantról (szintén olaszok, nem összetéveszteni az amerikai funeral doom projekttel vagy a többi, ki tudja hány, ezen a néven pörgő bandával) is hasonló jókat tudnék írni, talán az olvasók közt lesz olyan, aki július 10-én meg is nézi őket 800 forintért a Szabad az Á-ban, a Tukker Booking szervezésében.

A kanadaiakkal folytatjuk.

Iskra: Bureval (2009)

Az Iskrának már az első lemeze se volt rossz, de a Bureval még annál is jobban odabasz. Beavatottaknak írni se kell, ebben a csapatban játszik az egész műfaj pionírjának számító Black Kronstadt gitárosa. Természetesen gyors, szélsőséges blackened crustról van szó, erősen politizáló szövegekkel, úgyhogy aki utálja az ilyesmit, talán jobban teszi, ha elkerüli.

Leper: End Progress (2009)

A Leper egy Iskra side-projectnek tekinthető, az első lemezük nem hagyott bennem mély nyomokat, az End Progress annál sokkal összeszedetebb cucc; itt a BM és crust mellé bejön még egy kis Ska is, amitől nagy frissnek és újszerűnek hat az egész.

Haladunk tovább, a Skandináv-félszigetre koncentrálva.

Maryrdöd: Sekt (2009)

A Martyrdöd rendkívül profi blackened crust-punk őrületet tol, igazság szerint mindhárom lemezüket kirakhattam volna, mert ez a svéd kvartett eddig még nem hibázott. Az együttesnek kicsi, de annál fanatikusabb és kitartó rajongótábora van.

A szintén svéd Hotbild sajnos még azelőtt beleállt a földbe, hogy teljes hosszúságú LP-t kiadhatott volna. Nagyon nyers zenéjük néhány önerőből kiadott demókazettán terjedt el, szóval igazi kult csapatról beszélünk. Négy kiadványukat egy csomagban raktam fel.

És akkor a többi.

Dishammer: Vintage Addiction (2008)


Dishammer: Under the Sign of the D-Beat Mark (2010)

A spanyol Dishammer talán a legismertebb a bejegyzésben szereplő összes zenekar közül; ezt a black metal, d-beat és motörhead-féle rock&roll keveréket náluk jobban senki nem csinálja.

Peregrine: The Agrarian Curse (2008)

A Peregrine nevű amerikai formációról nem sokat tudok, csak annyit, hogy anarchisták, civilizációellenesek, meg minden ilyen, szóval illenek a sorba. És van egy fasza lemezük.

Antimelodix: Hellfuck (2009)

Az orosz Antimelodix is egy friss csapat, 2006-ban alakultak, de, ha jól tudom, kezdetben sima punkot nyomtak, később váltottak a Hellfuckon is hallható agresszív üzemmódba. Soha rosszabbat!

DödsÄngel: Helgrind (2009)

Nem véletlenül hagytam a Dödsängelt a végére, ez ugyanis inkább poén. Egy kanadai csajszi csinálja, és, hát elképesztően hülyén hat, ahogy nyöszörög a mikrofon mögött. Ha szar kedved van, csak hallgass bele.

(Ide illene a Fukpig is, de ők már szerepeltek korábban.)