2011. augusztus 31., szerda

Helms Alee: Weatherhead (2011)

ZSÍÍÍR. Ha véletlenül nem vágnád őket, de odavagy a HydraHead melodikus heavy rock/post-hc/sludge csapataiért, akkor ez is a te zenéd.

Anna Calvi: Anna Calvi (2011)

Az olasz származású, de az Egyesült Királyságban született és mai napig ott élő/alkotó Anna Calvi lemeze hatalmas kört futott be ebben az évben. Gondolkodtam is azon eleget, hogy kikerüljön-e egyáltalán ide azután, hogy már boldog-boldogtalan leírta a véleményét róla. Végül az az érv döntött, hogy a lemez minősége megköveteli ezt. Anna Calviról rengeteg találó dolgot írtak, többek közt azt, hogy ő PJ Harvey gótikus változata, vagy azt, hogy ő az a zenében ami Wong Kar-wai a filmben. A művésznő maga azt vallotta, hogy nagy hatással volt rá Debussy és Ravel impresszionizmusa, Angelo Badalamenti filmzenéi valamint a könnyűzenében David Bowie és a Siouxsie and the Banshees. A helyzet az, hogy mindenkinek igaza van. Anna Calvi zenéje igen, gótikus, igen, drámai, igen, érzelmekkel telített, és szerencsére nem, nem lépi át azt a határt, ami elválasztja a lucsogó giccstől, és, ami talán a legfontosabb, a rengeteg hatás ellenére a dalok illeszkednek egymáshoz egy nagyobb egésszé állva össze, amit albumnak nevezünk. Ez talán annak is köszönhető, hogy mind a tíz dalt maga Calvi írta, és a dobokon kívül minden egyéb hangszeren, zongorán, bőgőn, hegedűn és orgonán, ő játszik. További érdekes adalék, hogy a rajongói között a legkülönfélébb kreatív elméket tudhatja, mint amilyen például Brian Eno, Karl Lagerfeld vagy a Grinderman.

TV Ghost: Mass Dream (2011)

Hm. Úgy emlékeztem, hogy a TV Ghost ezelőtti lemezét, a Cold Fisht anno kiraktam, de sehol nem találom. Végülis kurva mindegy, szerintem a hajógerendára fel van vésve, meg különben is, a Mass Dream annál sokkal jobban sikerült. Ha tetszett a Factums tavalyelőtti lemeze, akkor mindenképp húzd le ezt is, de amúgy akkor is, ha az már túl sok volt, és annak a zenei világnak egy dallamosabb, dalcentrikusabb, post-punkos, introvertált verzióját tudod csak megemészteni. (Az alábbi klipp nem a Mass Dreamről van.)

Young Widows: In and out of Youth and Lightness (2011)

A Young Widows eléggé eltért a korábbi két album irányvonalától, az In and out... nyugisabb és melodikusabb adult rockot tartalmaz, ugyanakkor a trió nem feledkezett meg arról, hogy honnan is származik, nem tűnt el nyomtalanul a noise rock, se a matekozás vagy a hangsúlyos basszustémák. Ezt tökéletesen kifejezi a lemezcím is. A csúnya Quart leszólta az irányváltást, én viszont pozitívan értékelem, szerintem ez az eddigi legjobb lemezük.

2011. augusztus 30., kedd

Japanese Voyeurs: Yolk (2011)

Itt egy másik lány énekes/gitárossal nyomuló hájpolt csapat, ezúttal Londonból. Abszolút kilencvenes évekbeli alt. rock/grunge keveréket pakolnak, az énekes csaj meg Katie Jane Garsidenak képzeli magát. Ha át tudunk lépni azon, hogy egy eredeti hangot nem játszanak, akkor megállapíthatjuk, hogy Garth Richardson producer (RATM) jól összekalapálta ezt az albumot, az ő munkája csillagos ötös, de azért az igazi mégiscsak a Daisy Chainsaw meg a Queenadreena.

Shoppers: Silver Year (2011)

Kisebb underground hype van a Meredith Graves énekesnő/gitáros által vezetett syracuse-i (NY) Shoppers körül; sokan egyenesen az év legjobb lemezének tartják a hivatalosan szeptember elsején megjelenő Silver Year LP-t, ami persze túlzás, de valóban jó kis húzos noise punkot tolnak, amiről nekem az AIDS Wolf jutott eszembe, bár azért ők jóval betegebbek. A Feeble Minds kipakolt a kartellhonlapjára egy legál letöltő linket, emellett a csapat bandcampjén minden eddigi cuccuk meghallgatható.

Emberszag




Még tavaly októberben kaptam egy emailt Busótól, aki elnézve a honlapját, jó sokféle zenével foglalkozik, engem viszont konkrétan az Emberszag nevű projektje kapcsán keresett meg. Az én véleményem helyett álljon itt egy részlet a levélből, amelyben ő maga írt pár szót a zenéjéről:
(...)  emberszag néven, ilyen-olyan ambienteket csinálok mostanság (...) az Ördög böllér dark/noise/idm kör, a Minimal toys még számomra is behatárolhatatlan, amúgy ezerféle kivagdosott egy-egy hangokból, vagy negyedekből lett összepakolva, a Zombivá válásom szomorú története meg pontosan az, amit a címe sejtet :)

Halalnihil: Collection of Utter Disgust [Home Recordings] (2011)

Inhos még 2009-ben, Scolopendragon néven megjelentetett egy négy számos anyagot Minden élet hanyagolva (Every Life Neglected) címmel, ami nagyjából industrial black metalt rejtett, aztán tavaly novemberben lecserélte projekt nevét Halálnihilre. Hallgatva a Collection of Utter Disgustot, talán azért döntött így, mert a zene erősen elment noise irányba, a black metal jelenlét kb. kimerül a torz károgásban. Az albumot flacban, vbr mp3-ban és oggban húzhatjátok le az archive.org-ról, illetve online stream is van.

2011. augusztus 29., hétfő

Genus Inkasso: Occasionally Slumping, Smiling Weakly (2011)

Martin (Joris J) ismét megtalált emailben egy újabb requesttel. Ez a Genus Inkasso rhythmic noise, experimental, avantgarde elektronikus zenét pakol, szerintem egész jól. A kiadványról bővebben itt vagy a kiadó honlapján olvashatsz, magáról Genus Inkassoról pedig a bő lére eresztett Last.fm bióban.
(A többi kérést sem felejtettem el, előbb-utóbb sorra kerülnek.)

Mark McCoy és a black metal

Mark McCoy (sz. 1975.) a kultikus, mindössze három évet létezett straight edge/powerviolence Charles Bronsonban kezdte zenei pályafutását (Végzettsége alapján viszont képzőművész, néhány munkáját megtekinthetitek jelenleg épp átépítés alatt álló weblapján ill. a Tumblren, agymenéseit pedig a blogján követhetitek.), és a zenéléssel töltött első tíz évében nagyjából hasonszőrű pv, grind, hc, punk, thrashcore, stb. csapatokban fordult meg. Ilyen volt a Das Oath, a Holy Molar, a Veins vagy a Failures. Aztán az új évezred első évtizedének derekán elkezdte mindenféle nevek alatt gyártani a pőre, primitív black metal anyagokat, amelyeket magyar nyelven is kötelező jegyezni, ezúton jegyezzük is. Egyébként ő a tulajdonosa a Youth Attack! labelnek; ha igazán nyers zenékre vágysz a fenti műfajokban, érdemes átböngészned a diszkográfiájukat és/vagy vetni egy pillantást az online boltjukra.

Devil's Dung: self-titled demo (2010)

Elsőként álljon itt ez az öt számos demókazetta, amit a másik nagy new yorki black metal/noise szörnyeteg Dominick Fernowval közösen csinált. (Marky Mark ugyan Illinoisban született, de jelenleg ő is New Yorkban él.)

Arts: Vault of Heaven (2010)

McCoy eddigi black metal anyagai közt nem sok a nagylemez, ez az egyik közülük (ami huszonhárom perces játékidőt jelent). Első hallásra kurva idegbeteg csörömpölés, de azért a hozzászokott fülek képesek kiszűrni a zajból a dalokat is. A 2005-ös demót nem ismerem, állítólag annak ennél is szarabb a hangzása.

Ancestors: demo I (2006)


Ancestors: EP II (2009)

Igen, ezek a borítók black metalt rejtenek, méghozzá annyira nyerset, mint ami az Arts lemezen hallható.
(Nem összetéveszteni a kaliforniai doom metal csapattal.)

Hallow: Hallow Soundtrack (2009)

Ha-ha, ennek az albumnak a játékideje eléri az ötven percet, így mindjárt DCD-n kellett kiadni. Amúgy a második lemez kizárólag zajt tartalmaz.

FIN.

Abyssgale: The Coming Plague EP (2006)

Ha már szóba került ez a csapat, akkor álljon itt eddigi egyetlen kiadványuk. Punkos d-beat alapokra tolják a black metalt, de itt azért a lényeg az atmoszférán van. Csak tizennyolc perc, de az legalább hibátlan.

2011. augusztus 28., vasárnap

Absolute Power: Absolute Power (2011)

A revivalek időszakában törvényszerű volt, hogy ismét leporolásra kerüljön a trad heavy metal is, ugyan egyelőre még nem folyik a csapból, mint a kilencvenes évek második felében, és remélhetőleg nem is jutunk el addig, de az elmúlt egy évben több figyelemre méltó anyag is megjelent. Az egyik közülük az Absolute Power lemeze, amit olyan arcok csináltak, mint Shane Embury és Mitch Harris a Napalm Deathből valamint Simon Efemey, aki producerként közreműködött olyan meghatározó metal albumokon mint a Shades of God és a Draconian Times a Paradise Losttól vagy a Tuonela az Amorphistól. Az ok, amiért ez a projekt nem dereng annyira, mint mondjuk az Andy Sneap féle Hell az az, hogy egy Feto Records nem egy súlycsoporton osztozik a Nuclear Blasttal. Magáról a zenéről fölösleges sokat papolni, a borító mindent elárul. Egyszerű és feszes, feelgood true metalról van szó jól megírt dalokkal, akárcsak a Human Remains esetében. Take it or leave it.

Arctic Flowers: Reveries (2011)

Nem lehet nem észrevenni, hogy Portlandből (OR) mostanában mennyi király zene érkezik a legkülönfélébb műfajokban. Az Arctic Flowers is onnan jön, és régivágású egyesült királysági anarcho-punkot tolnak, de valami übercool módon, egyszerűen öröm hallgatni. Az album augusztus másodikán jelent meg kb. ötszáz darab tizenkét incsesen, és már mind el is fogyott.

Night Hag: Gilded Age (2011)

A Night Hag egy friss ausztrál hc/grind/black csapat amelyik ezen az albumon keményen odabasz. Itt meg is győződhetsz róla. Volt valamikor egy poszt, ahová hasonló cuccok voltak bedobálva, ha azok közül imádtad a The Secret vagy a Hierophant lemezét, akkor ezt is fogod.

2011. augusztus 27., szombat

Ripper: Into Oblivion (2011)

Nem, ez nem Tim Ripper legfrissebb szólólemeze, hanem egy új, portlandi (OR) tökös RNR zenekar. Fiatal srácok így punkosítják a NWOBHM-t, azon belül mondjuk a nyolcvanas évek eleji Judas Priestet vagy a Motörheadet. Igazi partizene. Bakeliten kapható.

Krzycz: Trauma (1998)

Fogalmam sincs, hogy nézett ki a lengyelországi hardcore színtér a kilencvenes években, de ha létezett egyáltalán olyan, akkor a Krzycz (Amúgy, hogy ejtik ezt?) mindenképp sarkalatos pontja kellett, hogy legyen. A zeneileg a post-hc, a noise rock és screamo metszéspontjában elhelyezkedő Trauma a zsáner suckerjei számára erősen ajánlott egzotikum.

Ravencult: Morbid Blood (2011)

A Ravencult a görög black metal underground egyik nagy reménysége (a másik az eddig egyetlen EP-t megjelentető Abyssgale). Lépésről lépésre lesznek egyre jobbak, ami igazán nagy teljesítmény, tekintetbe véve, hogy már a Cosmic Chaos demó/EP is kis híján lenyűgöző munka volt. A Temples of Torment megjelenése idején a hozzá nem értő kritikusok mind a régi Darkthronehoz hasonlítgatták őket, de imho az az album egy közel tökéletes black metal tombolás és gyűlöletfröcsögés volt, ami inkább húzott a svéd Crafthoz és Watainhez vagy a francia Antaeushoz. Az új lemezről pedig előljáróban csak annyit, hogy minőségében és lényegében egyenértékű a Temples of Tormenttel, picit talán még annál is jobb.

Soft Kill: An Open Door (2011)

Az ultradepresszív Blessure Grave leparkolása után Toby Grave elkezdett zenélgetni a feleségével, és fel is rántották az An Open Door lemezanyagát, ami március végén jelent meg a számomra totál ismeretlen Fast Weapons kiadónál. A lemezen keveredik az ilyen wave az olyan wave-vel meg az amolyan wave-vel, talán közérthetőbb, ha azt mondom, a CD-re egy monoton Joy Division és korai Wire keverék van égetve. Mind a kilenc dal hasonló tempójú, és közel ugyanazokat a primkó dallamokat hallhatjuk gitáron, bőgőn meg szintin, de ettől még működőképes és abszolút élvezhető cumó.


2011. augusztus 26., péntek

Altar of Plagues: Mammal (2011)

Az ír Altar of Plagues kislemezei mind felejthetőek, hogy azt ne írjam, szarok, de a 2009-es White Tomb meg az idei Mammal az ún. post-black metal legjobbjai. Rokk!

Asva: Presences of Absences (2011)

Az elmúlt években az Asvában annyi zenész megfordult, hogy egy új album esetében muszáj egy kis időt fordítani némi háttérkutatásra, hogy képben legyünk, G. Stuart Dahlquist épp kikkel is zenélt. Nos, a helyzet a következő: A Presences of Absences eredetileg GSD szólóanyagának indult, a hálószobájában rögzített nem kevés ötletet, dalkezdeményt olyan, a metal műfajtól némileg idegen hangszereken, mint az elektromos orgona vagy a nádsíp. Aztán gondolt egyet, és bevonta a dalszerzésbe a kult/klasszik grunge csapat, Mother Love Bone dobosát, Greg Gilmore-t meg Toby Drivert, akit a Maudlin of the Wellből meg a Kayo Dotból ismerünk, és csak ekkor kezdett körvonalazódni egy új Asva album lehetősége. A közös munka olyan jól ment, hogy Dahlquist egy interjúban egyenesen azt mondta a lemezről, hogy az Asva életében ez volt az első alkalom, amikor az igazi zenekarként funkcionált, arra gondolva, hogy mennyire produktív volt az egymás közti kemikális interakció. Keserű szájízzel teszem hozzá, hogy ez egyben az utolsó alkalom is volt, az Asva immár lezárt történet. Na, de kanyarodjunk vissza magához az albumhoz. Ismerve a körülményeket nem csodálkozhatunk, hogy a Presences of Absencesszel került az Asva a legtávolabb a drone/doom metaltól, a lemezanyag meghatározó része éteri és merengő ambientális post rockból áll. Az egész rendkívül érzelemgazdag; nem csodálkoznék, ha ez a hattyúdal némely hallgatóból még könnyeket is képes volna kicsikarni. Ennél jobban le sem lehetne zárni egy zenekar életművét, az biztos, hogy az album fényében mindenképp kellemes emlékekkel búcsúzunk a zenekartól, és persze reménykedünk, hogy hallunk még Dahlquistról, leghamarabb a pletykált Burning Witch újjáalakulás kapcsán.

Autopsy: Macabre Eternal (2011)

Ezen az oldalon örültünk az Autopsy újjáalakulásának, és egy korábbi bejegyzésben meg is ígértem, hogy ki fog kerülni majd a teljes hosszúságú lemezük is, de mivel az épp abban az időszakban jelent meg, mikor a blog kényszerszabadságon volt, így most pótolom.

Corrupted: Garten der Unbewusstheit (2011)

A Corrupted lassan kínzó és agybaszó szládzsába soha nem látott bőkezűséggel adagolja az utolsó Earth albumon is tapasztalható nyugisabb droney post rock elemeket, de ettől még királyság. A stúdiózás után Hevi (énekes) és Talbot (gitáros), a Corrupted két alapító tagja kilépett, bizonytalanná téve az együttes jövőjét, ami sajnálatos fejlemény, de, én azt mondom, egyelőre koncentráljunk az Eszméletlenség Kertjére.

2011. augusztus 25., csütörtök

The Flaming Lips 2011 #6: The Flaming Lips with Lightning Bolt (2011)

A The Flaming Lips idén csinált néhány kislemezt más együttesekkel, de minket egyelőre csak a Lightning Bolttal közös kollaboráció érdekel.

MIMEO: Wigry (2011)

MIMEO vagyis Music In Movement Electronic Orchestra. Hogy kik a tagjai? Olyanok mint Christian Fennesz, Peter Rehberg, Rafael Toral, Keith Rowe, stb. Összesen tizenketten. Ezen az albumon pedig egy közel másfél órás improvizációs absztrakció fültanúi lehetünk, amit a kísérletező kedvű urak 2009. novemberének egy hűvös napján, élőben rögzítettek egy északkelet-lengyelországi templomban. Egyébként ez a multikulturális szupercsapat nem egy friss tömörülés, a Wigry-t hatodikként jegyzik a sorban.

Skullflower: Fucked on a Pile of Corpses (2011)

Egyszerűen nem bírom eléggé csodálni, hogy Matthew Bower és csapata húsz év után hogyan képes olyan zseniális albumokat készíteni, mint amilyen ez a mókás című legújabb lemezük is, aminek egyetlen hibája a túl rövid játékidő (a negyven percet sem éri el). Hát ez van, a tavalyi két cédés monstre Strange Keys to Untune Gods' Firmamentnek megvan a böjtje.
Ezen meg szakadtam:
I'll admit that I'm not an expert in this area: I've never been Fucked on a Pile of Corpses or fucked someone on a pile of corpses.  I'd guess that being Fucked on a Pile of Corpses isn't very comfortable, not to mention fucking a pile of corpses or being fucked by a pile of corpses. I mean, it's a fucking pile of corpses!  George A. Romero could tell you it's possible that a pile of corpses might want to fuck you, or at least have you for dinner, though if you're going to be fucked by a pile of corpses, you'd at least expect them to buy you dinner first. Then there's the problem of finding a pile of corpses on which to fuck.  Not so easy, even given the current wintry economic climate.  How many fucking corpses would constitute a pile, anyway? If you've been Fucked on a Pile of Corpses, get in touch with me and illuminate the suject. Would you fuck someone you love on a pile of corpses or is it a punishment to be Fucked on a Pile of Corpses? The smell of a pile of corpses must be fucking nasty! For now, I can only say that  Fucked on a Pile of Corpses is an album that's better than any fucking pile of corpses.

Abruptum: Potestates Apocalypsis (2011)

Az Abruptum jelenleg is inaktív, a Potestates Apocalypsis anyagát elvileg évekkel ezelőtt rögzítették, de csak most jutottak el addig, hogy ki is adják. Úgy hírlik idén még fog érkezni tőlük egy lemez Gehinnom címmel, aztán tényleg vége. Ha esetleg kövér könnyeket hullatnál emiatt, akkor kattanj rá a holland Mories anyagaira, aki a Gnaw Their Tonguesszal meg az Aderlatinggal nagyjából átvette ennek a bizarr svéd formációnak szerepét. "The audial essence of pure black evil." (Euronymous)

2011. augusztus 24., szerda

Ø: Heijastuva (2011)

Ez meg a másik.

Mika Vainio: Life (...it eats you up) (2011)

A Pan Sonicnak lőttek, de azért nem kell teljesen elkeseredni, Mika Vainio idén két lemezzel is jelentkezett, ez az egyik.

Blunderbuss

Conspiracy (1995)


Blunderbuss (2007)

A Broughton's Rulesnál már említettem ezt a pittsburgh-i (PA) csapatot. Ha az tetszik, akkor ez is fog.

Soror Dolorosa

Severance (2009)


Blind Scenes (2011)

Andy Julia, a dél-francia black metal színtér (Toulouse, Avignon) egyik legproduktívabb tagja, aki dobosként olyan művészneveken mint Akhron vagy Astrelya közreműködött a Peste Noire-ban, a Fornicationben, Celestiában meg a Mütiilationben is, amúgy jelenleg a Darvuliában meg a Nuit Noire-ban csapkodja a bőröket. A Soror Dolorosa azonban nem egy black metal zenekar, hanem Andy olyan gothic/death rock, coldwave, stb. csapatok iránti rajongásának lenyomata mint a The Cure, a Bauhaus, a Christian Death vagy a Sisters of Mercy; vagyis, amit csinál az nem túl eredeti, de legalább alázatosan stíluskövető. Egyébként tök szép a honlapjuk.

Nightbringer: Hierophany of the Open Grave (2011)

320 kbps, éljen! (Korábban itt és itt.)

2011. augusztus 23., kedd

Tjolgtjar: Witchcrafts (2011)

Tjolgtjar név alatt az illinois-i J.R. Preston (Blood Cult, Enbilulugugal) egyedül nyomatja a szerinte occult-psych-raw rock/metalt már 1998. óta. Halkan teszem hozzá, senki ne számítson egy Armanenschaftra, itt primitív, tahó usbm-ről van szó. Gy.k. a munka ünnepén megjelent I am a Wolf nem új anyag, hanem egy best of (sic), ami a projekt demókorszakából szemezget (egyébként sorban a negyedikként, nehogy lemaradjunk akár egyetlen perc rögzített felvételről is), az igazi új shit ez a Witchcrafts, ami itt van. Amúgy mindkét cucc bandcampről tölthető.

Whitehorse: Progression (2011)

Ezúttal a melbourne-i csapat lenyeste a korábbi anyagaikon hallható fölösleges improvizatív drone/noise folyamokat, és egy direktebb death/doom albumot készítettek. Ez a játékidőben is megmutatkozik, a Progression fele olyan hosszú, mint a 2007-es debüt. A lemezen egybe gyúrták az Eyehategod és a Grief mizantrópiáját a japán Corrupted és Khanate stílusával, de attól eltérően, itt magas sikolyok helyett mély death metalos morgás/hörgés hallható. Súlyos.

2011. augusztus 22., hétfő

Broughton's Rules: Bounty Hunter 1853 (2010)

Ex-Don Caballero és Blunderbuss tagok csinálták, a Relapse adta ki tavaly novemberben, Amerikában a Polvonak nyitottak. Nagyon fasza. Mit írjak még?

Big Business: Quadruple Single (2011)

A Here Come the Waterworks-időket idéző, remek négy számos kislemez. Guns are better than everything else!

Saturnalia Temple: Aion of Drakon (2011)

A Saturnalia Temple már szerepelt itt és itt. Én személy szerint nagyon vártam a zenekar első nagylemezét, és szerencsére be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Sejthető volt, hogy a korábbi kiadványokon észlelhető erősen lo-fi hangzásból visszavesznek, és ez is történt, szóval ha szereted a transzba ejtő stoner/doom muzsikát, de mondjuk annyira nem voltál oda a régi pincehangzásért, akkor is tegyél ezzel egy próbát. Muszáj.

Primus: Green Naugahyde (2011)

Már néhány napja kikerült a netre az új Primus (hivatalos megjelenés szeptember 12-én), és én sem hagyhatom ki Les Claypool csapatának új lemezét, ami tizenkét teljes évet váratott magára. Itt-ott megoszlanak a vélemények a Green Naugahyde-ról, de ez ne tévesszen meg, ugyanolyan fasza lett, mint bármelyik korábbi munkájuk. (A linkek tudjátok hol, nem saját feltöltések.)

2011. augusztus 21., vasárnap

Hella: Tripper (2011)

Vasárnap este tíz órakor a hivatalosan 30-án megjelenő új Hella album volt az utolsó, amire számítottam, hogy el fog gáncsolni. Ráadásul a hangminőség is fain, örülök is mint majom a farkának. (Linkek a háesszek közé hányva, egyik sem saját feltöltés.)

SIXX: Sister Devil (2009)

Ezt a szűk félórás anyagot a VON tagjai rögzítették még 1991-ben, és önerőből le is gyártattak belőle anno száz darab kazettát, aztán 2009-ben a Nuclear War Now! látott benne fantáziát, hogy kidobja bakeliten is, rendes csomagolásban. A Sister Devil meglepő módon  bestiális black metal helyett old school gothic rock/coldwave muzsikát rejt, a legjobb fajtából. Ha szereted a Joy Divisiont, Diamanda Galást meg a sátánt, akkor a SIXX neked szól.

Craft: Void (2011)

Hat év után itt az új Craft lemez. Néhány hallgatás után úgy tűnik, hogy a Terror Propaganda/Fuck the Universe tandemre nem húzza rá a vizes lepedőt, de ez nem jelenti azt, hogy gyenge. Pure Darkthrone worship!

2011. augusztus 20., szombat

Moon Unit

Rainbow Obsidian CD-r (2010)


New Sky Dragon (2010)


Hell Horse and Heady Stratus (2010)

Nem tagadom, az előző bejegyzés azért is íródott, hogy legyen apropója ennek a szintén glasgow-i illetőségű skót együttesnek. Ugyan a Moon Unit a Cosmic Dead-féle földalatti bunkerzenéhez képest szellősebb, álmodozóbb, ugyanakkor improvizatívabb muzsikát is játszik, de ettől még ugyanolyan jó, főleg a Hell Horse and Heady Stratus. Arra a jogosan felmerülő kérdésre, hogy szükséged van-e egy újabb psych örömzenét játszó banda lemezeire, hadd válaszoljak is gyorsan: Ebben az esetben igen.

The Cosmic Dead


The Cosmic Dead (2011)


Psychonaut (2011)

Kb. én vagyok a nyolcvanhetedik, aki kirakja ezt a glasgow-i csapatot a blogjára, de egyszerűen muszáj, hiszen a Cosmic Dead minden kétséget kizáróan 2011 legnagyobb felfedezettje. Motorikus zenéjük hosszú pszichedelikus dalfolyamokba van öntve, amelyekben keveredik a German Oakra hajazó sötét, trippy krautrock, a drone-éllovas Earth hatása, mindenféle space rock nyalánkságok, stoner témák, stb. Aki nem először jár ezen az oldalon, szerintem ennyiből be tudja lőni, hogy miről is van szó. Kötelező.