2011. augusztus 29., hétfő

Mark McCoy és a black metal

Mark McCoy (sz. 1975.) a kultikus, mindössze három évet létezett straight edge/powerviolence Charles Bronsonban kezdte zenei pályafutását (Végzettsége alapján viszont képzőművész, néhány munkáját megtekinthetitek jelenleg épp átépítés alatt álló weblapján ill. a Tumblren, agymenéseit pedig a blogján követhetitek.), és a zenéléssel töltött első tíz évében nagyjából hasonszőrű pv, grind, hc, punk, thrashcore, stb. csapatokban fordult meg. Ilyen volt a Das Oath, a Holy Molar, a Veins vagy a Failures. Aztán az új évezred első évtizedének derekán elkezdte mindenféle nevek alatt gyártani a pőre, primitív black metal anyagokat, amelyeket magyar nyelven is kötelező jegyezni, ezúton jegyezzük is. Egyébként ő a tulajdonosa a Youth Attack! labelnek; ha igazán nyers zenékre vágysz a fenti műfajokban, érdemes átböngészned a diszkográfiájukat és/vagy vetni egy pillantást az online boltjukra.

Devil's Dung: self-titled demo (2010)

Elsőként álljon itt ez az öt számos demókazetta, amit a másik nagy new yorki black metal/noise szörnyeteg Dominick Fernowval közösen csinált. (Marky Mark ugyan Illinoisban született, de jelenleg ő is New Yorkban él.)

Arts: Vault of Heaven (2010)

McCoy eddigi black metal anyagai közt nem sok a nagylemez, ez az egyik közülük (ami huszonhárom perces játékidőt jelent). Első hallásra kurva idegbeteg csörömpölés, de azért a hozzászokott fülek képesek kiszűrni a zajból a dalokat is. A 2005-ös demót nem ismerem, állítólag annak ennél is szarabb a hangzása.

Ancestors: demo I (2006)


Ancestors: EP II (2009)

Igen, ezek a borítók black metalt rejtenek, méghozzá annyira nyerset, mint ami az Arts lemezen hallható.
(Nem összetéveszteni a kaliforniai doom metal csapattal.)

Hallow: Hallow Soundtrack (2009)

Ha-ha, ennek az albumnak a játékideje eléri az ötven percet, így mindjárt DCD-n kellett kiadni. Amúgy a második lemez kizárólag zajt tartalmaz.

FIN.