2011. december 19., hétfő

Haarp: The Filth (2010)

Valószínűleg ez a kvartett sokkal kevesebb bizalmat kapna a hallgatóktól, ha nem Mr. Philip Heroin Anselmo hízlalná őket a Housecore Rec. disznószaros iszaptól bűzlő istállójában, és nem ajnározná őket úton-útfélen. Első hallásra ugyanis csak annyi jön le, hogy elég OK sludge tételek szólnak egymás után, de már az ilyen zenekarokkal legszívesebben marhavagon szerelvényeket szeretnénk megtölteni. Egyszerűen kizártnak tartottam, hogy egy ilyen egyszerű album kibírjon bárkinél is mondjuk harminc hallgatást, ehhez képest én lepődtem meg a legjobban, hogy nálam milyen simán megvolt. Az album fogódzói az első pillanattól adottak, azonban az itt-ott elvetetett néhány apróság megmenti a lemezt attól, hogy unalomba fulladjon, és hosszabb távon is kellemes szórakozást nyújthat, legalábbis nekem nyújtott. Az énekes meg egy pszichopata vadállat.

Kuolleet Intiaanit

Puuluuranko (2005)


Silinteritie (2006)

Az Oranssi Pazuzu nemrég egy nagyszerű lemezzel jelentkezett; gondolom a blog olvasóinak meghatározó része már rendszeresen pörgeti is, úgyhogy ahelyett most egy bekezdés erejéig inkább az énekes faszi, Jun-His korábbi zenekarával foglalkozunk. Kuolleet Intiaanit egyenlő Oranssi Pazuzu mínusz black metal, és, ha ki is lóg picit a lóláb, nem orbitális baromság a kettő között párhuzamot húzni. A két album alapjáraton nyers punkot tartalmaz, de a zenében jelen van az OP-ra is jellemző eklektika - pszichedelia, avantgarde, garázsrock, finn népzene, sőt, úristen, még ska is keveredik benne. Ez alapján most egy elbaszott teniszcipős, csiricsáré karkötős, alternatív, bölcsész faszság jut eszetekbe, de ezek a korcs szukák ahhoz túl veszetten csaholnak, hogy az olyan srácok kedvencei legyenek. Ja, és az imidzsük is fasza.